Amikor az ember biztosítást köt, abban reménykedik, hogy az adott biztosító – akivel éppen leszerződött – kár esetén is éppen olyan mosolyogva fog fizetni, mint amilyen mosolyogva “átveszi” az aláírt szerződést és a díjakat. …Aztán előbb-utóbb megszólal a kisördög: Biztos hogy fizetni fognak? Megtérítik a káromat ha bajban leszek??
Igen – ha a káresemény megfelel a szerződési feltételeknek!
– És van elég pénze a biztosítóknak, hogy kifizessék a károkat?
– A részvénytársasági formában működő biztosítók kötelesek tartalékot képezni, amiből kifizethetik a kártérítéseket. Ezen felül úgynevezett viszontbiztosításokra is kötelezik őket arra az esetre, ha a kárhányaduk meghaladna egy bizonyos szintet. Ekkor lépnek be a viszontbiztosítók és finanszírozzák a kifizetéseket.
A fentiek szerint tehát aki részvénytársasági formában működő társasággal szerződik, mindenképpen “pénzénél lesz” kár esetén. De mégis, mi alapján lehet rangsorolni “nagyságuk” szerint a társaságokat? Az egyik lehetőség, hogy mekkora összeg áll rendelkezésükre kárkifizetés esetén.
Azért jutott eszembe a fenti gondolatmenet, mert megjelent az MNB 2013-as “Aranykönyve”, amiben a pénzintézetek eredményeit közlik. Az egyik szám az az összeg, amit biztosítástechnikai tartaléknak hívnak, s ebből fizetik a kártérítéseket. Az alábbi táblázatban azoknak a biztosítóknak ún. “Nem-Élet” tartalékai szerepelnek, amit vagyonbiztosítások (GFB, CASCO, Lakás, stb..) esetén képeznek. Ezeknek a társaságoknak a termékeit értékesítjük.