Folytatódik a hirdetési kampányhoz tartozó cikksorozat, eheti témánk: A nyugdíjas évek jövedelme…
Manapság nem sok szó esik erről, de a szerepemből adódóan kötelességem bevésni az agyakba: A 2013. január 1-e vízválasztó lesz a nyugdíjba menők számára!
Miért?
Ahogy azt másfél évvel ezelőtt megírtam, a nyugdíjakat az 1997 évi LXXXVI.. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szabályozza. Az említett írásomban konkrét táblázatok segítségével mindenki kiszámolhatta mennyi nyugdíjra is számíthat ha 2013.01.01 előtt illetve utána vonul nyugdíjba. Emlékeztetőül két konkrét szám: Ha valaki 100 ezer forintos havi keresettel rendelkezik, akkor a fenti időpont ELŐTT 40 év szolgálati idővel nyugdíjba vonulva a havi nyugdíja: 80.000.- forint.
Ugyanezen kondíciókkal január 1-e UTÁN már csak 66.000.- forintot lát a számláján az állam jóvoltából.
A hajtás után játszunk el a gondolattal, hogy milyen jövedelemre számíthat az, aki úgy döntött: Nem csak az államra számít öregkorára…
Tételezzük fel, hogy ez a rendkívül dicséretes módon előrelátó emberünk ezelőtt 15 évvel úgy döntött, hogy havonta félrerak 12.000.- forintot a nyugdíjának kiegészítésére. Az így megtakarított összeget 15 éven keresztül szeretné megkapni havi járadék képében.
Nem ragozom tovább, lássuk a számokat!
Aki 2013.01.01. ELŐTT vonul nyugdíjba, az az állami nyugdíjjal és a megtakarításával együtt havonta 105.000.- forintot kap. (Figyeljünk az összegre! Magasabb, mint az aktív kori fizetése!)
Aki 2013.01.01. UTÁN vonul nyugdíjba az az állami nyugdíja (66 ezer forint) mellett kompenzálhatja azt a jövedelemcsökkenést, amit a törvény szerint a nyugdíjba vonulásának ideje miatt kénytelen elviselni. Összegszerűen: 91 ezer forintos havi ellátásra számíthat.
A két összeg között csupán 14 ezer forint a különbség. Ezért vízválasztó a 2013-as év első napja!
Az lenne az érdekes, ha olyan oldalról számolgatnánk, hogy mennyibe kerülne, ha valaki minimálisra csökkentené az állami gondoskodástól (???) való függést és önmaga rakná félre a nyugdíjának döntő többségét!? Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megint az “orákulum szerepében tetszeleghetek” (értsd: Én ezt megmondtam!..), vagyis tényleg: Ezt is leírtam már ITT! Csak el kellene olvasni…